Sziasztok! Tudom, hogy nem a legjobb a prológusom, de ez az első blogom... Lesznek kiegészítő részek, meg mindent megtudtok a szövegből, a lényeg az az, hogy mindenki 17 éves nem több és nem is kevesebb. A vezeték neve mindenkinek kiderül a szövegből azt azért ne írtam oda. Remélem ez az első rész tetszeni fog nektek igaz egy kicsit rövid lett, de azért szerintem eléggé jó. Kommenteljetek, lájkoljátok és iratkozzatok fel!! Jó olvasást!

Minden egy nyári reggelen kezdődött 3 nap volt hátra az iskolából, mindenki borzalmasan izgult és várta a nyarat. Nem volt nulladikom rendesen első órára mentem. Kollégiumos vagyok és az iskola egy saroknyira van. Együtt indultunk iskolába Anettel, mert Lorettának meg Dorkának német nulladik órája volt. Anettel pont indultunk mikor eszembe jutott, hogy nem vettem tegnap semmi kaját.

- Basszus!

- Mi a baj Trix?

-Tegnap teljesen ki ment a fejemből, hogy kéne tízórait vennem!

- Nyugi nálam két darab csiga van!

- Anett, te egy egy életmentő vagy!!

- Nem, csak egy kicsit! Na de most már induljunk!!- sürgetett.

Elindultunk, végre! Amikor kiléptünk az ajtón egy plakáttal kellet szembe találnom magamat, ami az oszlopra volt felragasztva.

- Hé! Nahát, ez meg mi?

- Nehogy azt mond, hogy te Erdélyi Beatrix még soha nem láttad sehol ezt a hirdetést?!

- Nem, még nem láttam!

- Akkor megint kezdj hálálkodni nekem!!

- Mert mi van??

- Felírattalak!

- De hova Anett??

- Hát erre a versenyre!

- De mirő szól??

-  Aki feliratkozik, annak van esélye, hogy az ő nevét húzzák ki a sorsoláson!

- Mit sorsolnak ki??

- Akit kihúznak, az rendezheti az idei VOLT fesztivál 1. napját!

- Mi a francos bajod van Kovács Anett?? Te felírtál engem ide??

- Igen! De ezt majd a suliban, elkésünk!!

- Oké, de ott elbeszélgetek veled!

Futottunk az iskolába, ahogy csak a lábunk bírta! Még hátra volt 20 perc az óráig. Mi rólunk tudni kell, krónikusan imádunk 20-30 perccel az óra előtt ott lenni, hogy dumcsizhassunk egy kicsit. Végre beértünk a terembe berúgtuk az ajtót csücsörítettünk és bepózoltunk az ajtóban. Aztán felnevettünk. Az osztályban volt már Dávid meg Martin a többiek szintén németesek voltak. De, még volt ott egy srác, akit nem ismertem, de a fiúkkal beszélgetett. Anett odament Balázshoz és adott neki egy puszit. Átkaroltam Anettékat és egy picit gúnyolódtam velük.

- Kétszerelmes pár mindig együtt jár, egy tányérból esznek, mindig össze, vesznek! Na, hagyjátok, abba a nyáladzást mért elkezdek bokákolni!

- Persze ha neked lenne valakid, akkor te, csinálhatnád mi? - vágott vissza Balázs és ledobta a kezem a válláról.

- De nekem nincsen senki pont ezért mondhatom!

- Fárasztóak vagytok! - szólt hozzá Dávid.

Erre elkezdtük piszkálni és egyszerre mondtuk mind a hárman a magunkét, és az új fiú meg csak csendben figyelt.

- Jaaaaaj mondod te akinek "nem tetszik senki".. - mondta Anett.

- Ja neked nem tetszik seeeenki.... - mondta Balázs.

- Hagyjátok majd el mondja Lorettának.

- Na persze szívassatok csak - lökte meg Balázs és az én vállamat. - Ti nem akarjátok elmondani, hogy mit érez irántam!

- Mert neked kéne lépni!!!!!!! - kiáltottunk fel Anettel.

-  Amúgy milyen köcsögök vagyunk már! - szóltam. - Meg sem kérdeztük a neved meg, hogy ki vagy te egyáltalán.

- Tényleg ne haragudj! - sajnálkozott Anett.

- Semmi baj a nevem Hinkler Zalán. Informatika szakra jöttem ide, nagyon imádom a gépeket! És eléggé értek is hozzájuk.

- Azta, nem semmi vagy te srác. - dicsérte meg Anett.

- Na, ne növeljük tovább az egoját! - Mondta Dávid.

- Én most már megyek, mert mindjárt be csöngetnek, szóljatok, ha kell a segítségem! Sziasztok!

- Szia! - köszöntünk el tőle egyszerre.

Aztán kisétált a teremből. Már csak 5 perc volt hátra becsöngetésig, mert mikor ki ment Zalán akkor jöttek be a németesek, avagy az osztály három negyede. Mindenki leült a helyére és hangos zsivajjal vártuk a Biosz tanárt. Aztán egyszer csak becsöngettek, belépett a terembe a  Biológiatanár az igazgatónő meg egy ismeretlen nő.

- Jóóó naaapooot kíííváánuuunk! - köszönt az osztály.

- Jé hát mi ütött belétek? Képesek vagytok figyelni és köszönni?? - flegmázott az igazgató nő.

- Na akkor én nem rontom itt a levegőt igazgató nő! Engedélyével.

- Az engedélyt megadom, távozhat Mária.

- Víííí szóóónt lááátááásraaa Mááriiaaa néééníííí! - búcsúztattuk a Biosz tanárt.

Mire ő behúzta a fejét és köszönés képen intett egyet.

- Na ne szórakozzunk! Ő itt mellettem Melinda!

- Jó napot Melinda! - köszöntünk.

- Jó napot!

- A hölgynek lenne egy bejelentése miszerint egy fontos verseny megrendezésének nyertese ebből az osztályból került ki.

- Innen én hagy folytassam kolléga. Szóval az a lényeg, hogy közületek került ki az a mázlista ember aki megnyerte a VOLT az életem versenyt.

Amint kimondta Melcsi néni, hogy a VOLT az életem verseny nyertese köztünk van az előttem lévő padban felugrott Tifani.

- Jaj köszönöm! Ez akkora megtiszteltetés! Megérte annyiszor jelentkezni! Tudtam, hogy természetesen én érdemlem meg, hiszen én vagyok a legjobb jelentkező!

- Elnézést, te ki is vagy??

- A nevem Tóth Tifani. Én nyertem a versenyt! Vagy nem?? Várjunk az lehetetlen. Biztos é nyertem.

- Nem szeretnélek megbántani Tifani de nem, nem te nyerted a versenyt.

-Miiiiiiiiiiiiii??????? Az nem lehetséges!!! Hisz-hisz-hiszen innen csak én jelentkeztem!

- Khm. Tifani nálunk még jelentkeztek! Tudod nem csak te vagy ezen a földön! - szólt be neki Loretta-

- Na annyira nagy a szád ki jelentkezett???

- Például Bianka, Nóri, Beatrix meg te. - válaszolt Dorka.

- Rendben.. Elfogadom..  – pufogott Tifani.

- Rendben akkor ezt lerendeztétek igaz?

Bólintottunk.

-Akkor az, aki megnyerte a versenyt nem más mint Beatrix.

Felugrottunk és megöleltük egymást!

-Ennyire örülnek pedig nem nagydolog! Na, mindegy én ezt úgy sem fogom soha megérteni. Akkor maguknak vége mától az iskolának – mondta flegmán az igazgató.

- Igen, hiszen még vagy ezernyi dolguk van! Na, nyomás!

Felkaptuk a cuccainkat és egyből mindenki telefonált a szülőknek. Nálunk gyülekeztünk, hogy mindent meg tudjunk beszélni.

Megosztás a facebookon